2017. március

2017. màrcius

Nyugalom!

Ezúttal kellemesen nyugodt volt a magyarországi tartózkodás! Több vonatkozásban is nyugodt, amire majd a későbbiek folyamán is részleteiben is visszatérek.  A kiutazás gyors volt, anélkül, hogy eközben bármilyen különleges esemény történt volna.  Bár furcsa érzés volt, de nyugalmat adott!  Az utak üresek voltak, és bár többször is megálltunk útközben, de vasárnap kora este már Magyarországon,  az Állatvédelmi Centrumban voltunk.

Általában, amikor belépünk a farm területére, az hirtelen hangossá lesz, mivel az állatok, látják, vagy legalábbis gyanítják, hogy éppen történik valami. De ezúttal azonban az ugatás csak nagyon rövid ideig tartott, majd hirtelen csend lett!

Ebből valószínűleg már Önök is arra tudtak következtetni, hogy az első éjszaka is ugyanebben a hangulatban fog eltelni: így igaz, csendes és nyugodt volt, így másnap reggel jól kipihenve találkoztunk újra egymással. Ezen a héten, egy nap kivételével kizárólag csak az Állatvédelmi Centrumban tartózkodtunk. Az időnket közös együttlétre, beszélgetésekre, új ötletek kigondolására szándékoztunk felhasználni, és természetesen arra, hogy fényképeket, videókat készítsünk a farmon élő kutyákról és a többi állatról, figyelmet szentelve nekik, amit mindegyikük megérdemel.

Napközben azzal töltöttük el az időnket, hogy itt vagy ott tettünk-vettünk valamit, vagy éppen ránéztünk a kedvenceinkre.  Mit is mondhatnék most? Ezek itt mind annyira remek, és különleges állatok, hogy minden alkalommal feltárul a szívem, ha csak meglátom, megtapasztalom és érzékelem őket.

Apolló, a kis emberke, nagy füleivel egy igazi kis gyáva nyuszi!  Ő Mónit, és Zsuzsát is egy kicsit, úgymond az anyukájának tudott be, mivelhogy e két hölgy, mint Emilia egyetlen túlélő babakölykét nevelték fel és töltöttek el vele sok időt.  Nálunk úgy „ordított, mint egy kis riasztórendszer, és ha a kis éles vakkantásait emberi nyelvre le lehetne fordítani, akkor ez így hangzana, hogy: "segííííítséééééééég… SOS", ezek itt idegenek, behatolók, nagyon veszélyesek,  segítíííítség!

A barátnője Jessica Cukormáz, akinek nevét tisztelet övezi, ő sem tudta őt úgy igazán megnyugtatni, mert jóllehet ő bátrabb, mint Apolló, de neki is erőt kellett vennie magán, hogy nyugodt maradjon! Nos, így készültek el ezek a fotók, melyeken ez a kis árva lény Móninál keresett menedéket, akinek egész idő alatt ezt súgta a fülébe, hogy: "Csak ne tegyél le, hallod, ne tegyél le!!!  Ameddig ezek itt vannak, addig nem!!!

Egészen másképpen történt ez Chrystall-nál és Farao-nál! Mindkettő kimondottan remek kutya, úgy, hogy nem is igazán értem, hogy ezek ketten hogyan kerülhették el a figyelmüket, és hogy ilyen régóta várnak felfedezetlenül a szerencséjükre.   Na persze, azért ne csapjuk be magunkat, mivel mindenki jól tudja, hogy időközben jóval nehezebb lett a juhászkutyák, vagy a nagyobb testű kutyák kiközvetítése, de azért ugye nem hiszik, hogy nem lehetne ezzel a " trenddel" szakítani? Mert, hogy ki, ha nem mi?!

Chrystall egy igazi dolgozó méh, aki nagyon örülne neki, ha valaki időt szakítani rá, és őt mind fizikailag mind mentálisan egyaránt foglalkoztatná! Ő tele van erővel, energiával és a jó humorral. Tudta? Ha ez a szép kutyahölgy simogatást kap, azt nyugalommal és évezettel nyugtázza.

Farao az Állatvédelmi Centrum egyik legremekebb kutyája. Ő egy magas, erős tömör-bundájú, nagy ennivaló kutya, aki már túl soká maradt észrevétlen! Farao egy olyan kutya, akiből nagy nyugalom sugárzik ki. Egyfajta olyan méltóságot és bizonyos karizmát áraszt ki magából, amire csak idős kutyák képesek! Ön nem gondolja, hogy Farao számára is milyen fontos lenne, végre szakítani azzal a "trendivel”, miszerint a magas és nagyobb juhászkutyákat nem kellene örökbe fogadni? Ha mi nem tesszük, vagy ha Ön nem segít nekünk Farao számára egy otthont találni, akkor ő előbb-utóbb valószínűleg az Állatvédelmi Centrumban hal majd meg, mivelhogy az életórája immár az utolsó negyedébe érkezett.

Aztán meglátogattuk Tyson-t, róla mit is mondhatnék......ő mindig is nagy helyet foglalt el a szívemben  és ezt időközben valószínűleg mindenki is tudja, mert, hogy pontosan Ő az én igazi magyar szívkutyám! Tyson, egyedül és rajta kívül senki nem tudott még eddig úgy fellelkesíteni, mint ő, azzal a barátságos, szelíd és nyugodt természetével. Ez a kutyafiú egy igazi karakter-fej, biztosan makacs is, de mindazonáltal egyfajta olyan meditáló adottsággal rendelkezik, aminek segítségével mindenkor és mindenhol, bárki számára, aki a közelében van, nyugodtságot képes kölcsönözni.

Tyson szereti, ha emberek veszik körül, akik időt szakítanak rá, akik megsimogatják, vagy pl. vele együtt kiülnek a napra.  Semmi sem fontosabb neki, mint az, hogy ő is jelen legyen.

Köszönöm Gábornak és csapatának, hogy e módon helyet biztosítottak Tyson számára, hogy törődnek vele, és, hogy egészségügyileg is nagyon odafigyelnek rá, ami nagyon fontos számára.

A gyűrött pofájú fantasztikusan nézett ki, jól meg is hízott. Bár a mellső lábával gyakran hol ez, hol az a problémája volt, de a jó bánásmódnak köszönhetően a pszichéje tökéletesen rendbe jött.

Már most elárulhatnám, hogy Tyson ezen a héten egy egész darab szalonnát lopott, de nem teszem, mert akkor mindenki megtudná. Biztosan észrevették már, hogy ez a beszámoló ismét egy olyan könyvre fog hasonlítani, melynek írását egyáltalán nem akarom abbahagyni, mert a legszívesebben minden egyes részletet leírnék...

Sugar egy igazi bombasztikus jó érzést keltő valaki!  Bombasztikus minden értelemben. Bombasztikusan jól táplált, bombasztikusan jó hangulatú, bombasztikusan nagyképű fellengzős, kíváncsi és ennivaló!  Egy nagy és remek „bomba” aki teljesen észrevétlenül és meg nem értett módon vár sorsára, a farmon! Vuk, aki Sugar természetes vidámságának árnyékában él,  folyamatosan oldódik fel, és idősebb koránál fogva is látni rajta, ahogy kíváncsisága is egyre csak növekszik. Egy igazi nagy élmény látni, ahogy Vuk közvetlenül ránéz valakire, kapcsolatot teremt vele, sőt annak kezéből egy nyalánkságot vesz el. Mert, hogy Vuk számára ezek kvantum-ugrásoknak számítanak, aminek én nagyon örülök.  A napi jó ellátásnak és az Állatvédelmi Centrum szakmaiságának köszönhetően ő is nagyon szépen és jól fejlődik.

Bobi már egy teljesen más kaliberű kutya. Neki sürgősen találni kellene egy helyet, ahol megnyugodna, emberekkel tudna érintkezni és ahol maga körül más kutyák védelmét nem élvezné.  Bobi számára egy ilyen helyet és megfelelő embereket találni nem könnyű feladat, de ahogy Önök is tudják "mi semmit nem adunk fel"! És még ha ehhez Sugar jókedvűségét, Tyson nyugalmát, vagy Füge és Doris kifutóba történő kiengedésüket is hozzávesszük, akkor ez az a pillanat, amikor minden nyugodalomnak vége!

Két ilyen hirtelen szabadjára engedett elszabadult hangos és gyors kutya, akik szinte "elröpülnek" egyik másikjuk mellett, átröpülnek fölöttük, vagy éppenséggel egyenesen beléjük rohannak!  Itt szinte elkerülhetetlenek a kék zúzódások, és őszintén szólva az embernek ettől már nem ül ki egy vigyor sem az arcára.

Füge és Doris tele vannak életerővel! Szinte mindent beleadnak, mindent bevetnek egymás között, hogy megszabaduljanak a felesleges energiájuktól, minden idejüket arra használják fel, hogy minél többet mozogjanak, hogy aztán lenyugodva térhessenek vissza a kenneljükbe. Gábor mindig azt mondja, hogy ha az ember akar valamit, akkor hinni is kell benne, hogy megvalósuljon.  Én nagyon remélem, hogy Füge és Doris együtt közös otthonra lelnek, mert, hogy ők ketten valóban nagyon elválaszthatatlanok egymástól.

Lénával sétálni voltunk, és mivel ez a remek kutyahölgy nagyon boldog volt, őt választottuk ki!

Léna nagyon szeretné, ha foglalkoznának vele, és arra vágyik, hogy másodszor is kapna rá egy esélyt, hogy olyan emberekhez kerüljön, akik megértik, őt magát, Lénát.

A kutyahölgy élvezte a közös sétát, úgyhogy Petra is, én is azt mondtuk, hogy: "köszönjük Léna, hogy veled együtt tölthettük el ezt az időt"! Még egy másik ilyen vadpár is van, Andy és Imola, akiket szintén csak együtt kellene kiközvetíteni. Ők ketten nagyon egymáshoz vannak szokva, hasonló energiaszinttel és ők nagyon jól ismerik egymást! Mindketten szeretnek küzdeni, játszani és futni. Imola mindez idő alatt még arról is megfeledkezik, hogy a hátsó lábaival nem tudja úgy magát kellően kitámasztva tartani, ahogy kellene.  De itt is, akár a juhászkutyáknál.... érvényben van a „trendi" miszerint, senki nem szeretne fekete kutyát, és ezért most pont két ilyen pompás kutya feje fölött törnek lándzsát.

Ezúttal már több időt töltöttünk el Gnadenwald-ban is.  Egy nyugodt oázis az itt élő kutyák, és az emberek számára. Az Állatvédelmi Centrum a maga végtelenségével és erdeivel melegséget és elégedettséget áraszt magából. Ezt, az itt élő állatokon is jól lehet látni.

A Gnadenwald-i csoport nagyon harmonikusan él egymással, és mi azt szeretnénk, hogy a különböző fotók segítségével Önök minderről képet alkothassanak maguknak. Már csak ezért is, mert a közeli mind a távoli jövőre vonatkozólag nagyon sok tervünk van, és a közbeeső időben a sok remek kutya mellett felmérési munkákkal is foglalkoznunk kellett további kifutók megvalósításának céljából. Tervbe van véve egy további erdő-kennel létrehozása is, amely a „hosszú távú bentlakóink" számára lehetővé teszik a lehető leghumánusabb módon történő elhelyezésüket és Hópihének is szüksége van egy kifutóra és társaságra. Erről a különleges, és itt csak röviden bemutatott projektekről egy külön beszámolóban fogjuk Önöket tájékoztatni!

Továbbá, ne felejtsük el azt sem megemlíteni, hogy Attilát ismét felkergettem a fára, sőt ezúttal biiiiiizony kétszer is, hogy odafent felfüggessze az Önök kívánság szalagjukat! Ez úton szeretnék itt ezért az egész csapat nevében is szívélyesen köszönetet mondani!  Remélem, hogy a kívánságfánk nyáron kivirágozva, tele lesz majd piros, fehér, és zöld szalagokkal. Attilának egyébként azért kellett kétszer is a fára másznia, mert az "odafutásnál" egy szalag lehullott, amit nem vettünk észre. Amikor már készen álltunk és kiindulási pozícióba helyezkedtünk, akkor láttuk meg a földön fekvő szalagot... onnantól pedig még egyszer... sajnálom Attila! 

Az időskutyák otthonában is sok időt eltöltöttünk, mivelhogy ott és akkor a kutyák csoportba verődtek és olyan szeretetreméltók voltak! Ha tehetném, ahogy azt én szeretném, a legszívesebben mindegyiket magammal hazavinném, de hogy szavamat ne felejtsem, még nem beszéltem Önöknek Farmerről! Hogy micsoda egy remek kutya!!!  Én teljesen beleszerettem, mert Farmer a legnagyobb, a legszelídebb, és a legtöbbet tolakodó és szeretetet lopkodó kutya, természetesen Tyson mellett.  Farmernek egyetlen célja volt: szeretetet kapni!!!! És ő azt ki is követelte magának! Mindig teljes programozás, és következetesség mellett. 

Hogy Petra és én felsülünk, az már előzőleg is világos volt, de ha Ön ott lett volna, amikor Gábor az időskutyák otthonában a padlón ült és onnan mutogatott valamit a kezével  Petrának és nekem , miközben Farmer  állandóan vagy beleugrott a képbe, vagy Gáborra "vetette magát"eközben   minduntalan megpróbált az ölébe ugrani és megcsókolni őt,  úgy, hogy közben  elhárított minden ellenkezését,  amit már most aláírva és lepecsételve is készek vagyunk megerősíteni, miszerint Farmernek csak  egyetlen célja  volt ezzel : szeretetet adni! Ha nem fogadja örökbe ezt a csodálatos kutyát, akkor nagyon sok mindent elszalaszt vele!!!!!

Talpas, a korábban elaltatásra szánt kutya, mostanra egy igazán ennivaló, csinos, tömör-bundájú fickóvá vált, és esküdnék rá, hogy szemceruzát is hordoz magánál!!!! Nézze meg saját maga!

Haver még mindig az Állatvédelmi Centrum egyik legviccesebb kiskutyája. Remek karizmája van, káprázatos kinézettel, kígyózó fenékkel, és Haver mindig meglep valami újjal, mint például, hogy olykor egyes időszakokban milyen vakmerően bátor tud lenni. Kézből csodálatosan veszi el a nyalánkságokat. Ha most megtalálnánk számára az igazi gazdit, aki időt engedne neki, hogy megbízzon benne, akkor Haver számára az élet végre sokkal színesebb lenne és a világ pedig nagyobb, mint ahogy eddig volt... Samuról majd egy külön beszámolóban szeretnénk Önöket informálni, ezért szíves türelmét kérjük. De reméljük, az teljesen természetes, ha ezzel csak fel szeretnénk kelteni a kíváncsiságátJ.

ozio_gallery_nano

Luna, a mi beagle hölgyünk remek kutya. Nagyon ennivaló és szeret minket, embereket. Sajnos még nem tudunk neki zöld utat adni, mivel itt még továbbra is vizsgálják ezért Lénáról is külön fogunk majd beszámolni.  Ficko egy ennivaló medve!  Tysonnal és Farmerrel együtt ő is biztosan ott lenne az első dédelgetést imádók között !!!!! A kutyahölgyekkel mindenesetre lényegesebben jobban kijön, mint a kan-kutyákkal. Legalábbis más egyéb tekintetben.  Lunát pl. nagyon kedvelte a rácsokon keresztül, Bones-t már kevésbé, de ez kölcsönös volt.  Fickó ezért is keres egy olyan otthont, ahol egyedüli kutya lehet, ott ahol erre nem úgy tekintenek, mint problémára. Bones is egy egyedüli helyet keres, de számára lassan letelik az idő... Bones már olyannyira régen van nálunk, hogy úgy tekintünk rá, mint aki a leltárunkhoz tartozik! Kérjük, jelentkezzen, ha Ön egy tényleg aranyos és barátságos idős kutyának egyedüli helyet tudna biztosítani!

Nem feledkezem meg arról is beszámolni, hogy természetesen Magyarországra ezúttal is magunkkal vittük az Önök csodálatos és mindig gondosan becsomagolt csomagjaikat és átadtuk őket az Önök által szponzorált kutyáknak. Attilának nagy erőfeszítésébe került, hogy meggyőzze a kis Apollót, hogy a játék meg a nyalánkságok, amelyeket kapott semmilyen életveszélyt nem jelent számára. Egész biztosan megint csak tőlünk a két szőke hölgy látványától törhetett rá ismét a pánik...  ... ettől már csak jobb lehet nekünk Apollóval, dolgozunk rajta, megígérjük! 

Charle és Emila nagyon örültek a csomagok átadásánál. Ők ketten, olyan feloldottak voltak, mintha egyenesen ezen a napon ünnepelték volna a Húsvétot és a Karácsonyt is együtt! És Csanád és minden más többi csomag átvevő boldog volt és utána meg jóllakott! A mi bársony mancsaink is.

Batman-ról külön szeretnénk majd egy beszámolót tartani. Neki sürgősen egy otthont kellene végre találni és Pam is már túl régen vár ugyanerre.  Az egyik nap úton voltunk Budapest felé.  Egy idegen horga-szukát vittünk szívultrahangra, a Budapesti Állatklinikára, akit előtte az Állatvédelmi Centrumban helyeztünk el. Mariska a neve a kis bozontos egérnek, akit sajnos szívféreg ellen kell kezelni. A kicsi egy sokat ígérő szívférgesség elleni program keretében kap kezelést.

Ha Mariskát támogatni szeretné, akkor kérjük, hogy a kezelésére szánt adományát közvetlenül az Állatvédelmi Centrumba küldje el. A kis aranyosnak szükségszerűen kell majd kezelést kapnia, ami remélem, sikeres lesz nála!   A nagyon hosszú kórházi tartózkodás után még egy további időpontot is kaptunk. A budapesti Illatosban volt egy találkozónk, ahonnan egy előzetes panziós elhelyezést érintő megbeszélés keretén belül egy kutyát hoztunk el, amelyet az Állatvédelmi Centrumban helyezünk el mindaddig, amíg kiközvetítésre nem kerül.

Batto két évig volt elhelyezve az Illatosban és eleinte nem is tudta hová tenni az átköltöztetését. 

A szép kan az első napokban nagyon barátságos és nyitott volt.  Róla is majd külön számolunk be és vesszük fel őt is még időben a kiközvetítésre kerülő kutyák listájára.

A estéinket a szokásos módon megannyi jó beszélgetéssel töltöttük el.  Mint mindig, most is tele voltunk ötletekkel, amelyeket meg kellett tervezni és vitatni. Az általunk önként vállalt intézkedési listában felvett tételek valahogyan mindig hosszabbak. Jókat ettünk, együtt élveztük a nyugalmat és a csodás esték egyikét másikját azzal töltöttük, hogy elnéztük, ahogy Gábor trenírozza, sétáltatja a saját kutyáit, felvéve magunkra azt a békés és hangulatos légkört, amit egyfajta jótevő nyugalom övezett, amit akkor érez az ember, amikor napközben elvégzett teendőket és munkák egész  sorát  tudja be maga mögött. Minden állatvédő lelkének szüksége van olykor-olykor egy ilyen nyugalomra, mert egy ilyen közösség biztonságot nyújt.

A napok hosszúak voltak, az éjszakák pedig  gyakran rövidek, de amikor reggel négy órakor az első szőrmókok hozzákezdtek énekelni, akkor ez kárpótolt bennünket minden kemény napért még akkor is, ha ebbe az éneklésbe majd 80 kutya hangja vegyült el,és  ez engem valahogy mégis egyfajta belső nyugalommal töltött el. Nos, immár a beszámolóm végére érve egy szívességre szeretném Önöket kérni. Tudom, már kértem Önöket egyszer, hogy jó lenne szakítani azzal a „trenddel” hogy juhászkutyákat „ne lehessen kiközvetíteni" , vagy azzal, hogy fekete kutyákat "ne lehessen  kiközvetíteni" , de hogy együtt legyen mind a  három, lenne még ehhez egy kívánságom. 

KÉREM... szakítsanak azzal az elképzeléssel, miszerint az állatok az Állatvédelmi Centrumban már meg lennének mentve, és ami miatt már nem is lenne rá szükség, hogy némelyikük számára otthont keressünk!  A kívánságot nem lehet biztonság, szeretet és a meghittség mércéje után mérni!  És nem szabad azt gondolni, hogy meg vannak mentve, mert egy ilyen gondolaton elúszik minden lehetőségük...

Köszönjük!

Sok szeretettel: Anke

Copyright: Ankétől Pfotenhilfe és az Állatvédelmi Centrum részére

 

 

inHinhIN

 

Kontakt HU

Állatvédelmi - Centrum
Swiss Ranch

Matko 3, in H-6034 Helvécia 
Tel: 0036 76 / 701 297

info@tierschutz-zentrum.com

Állatvédelmi Centrum Non-profit- Szervezete

 

Hìrlèvel

 

Egyetértek vele, hogy személyes adataimat hirdetési célokra dolgozzák fel , illetve, hogy ezekről reklámcélú üzenetet küldenek e-mailben.
Az adott hozzájárulásomat a jövőben bármikor, bármelyen megfelelő formában, visszavonhatom.

Bankverbindung HU

Allatvedelmi Centrum Nonprofit Korl atol Felelossegü
K&H Bank Zrt.
HU31 1040 1165 5052 6789 6751 1004
OKHBHUHBXXX

 

 

© 2016 Tierschutz-Zentrum
Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok