Ha becsukom a szemem, hallom őket…

Partneregyesületünk, a Pfotenhilfe Magyarország e.V kollegái februárban Magyarországon voltak látogatóban, amelynek során Anke leírta benyomásait. Kérjük, olvassa el itt....

Ha becsukom a szemem, hallom őket…

Utunk már az éjszaka kellős közepén elkezdődött, mivel elutazásunk napján Petrának és nekem már kora hajnalban a repülőtéren kellett lennünk. De mihelyst megláttuk egymást, a fáradtságunk azonnal tovaröppent, és az izgalom vett rajtunk erőt. Bár egy teljes hét állt előttünk Magyarországon, de már előre tudtuk, hogy ez egy olyan különleges időszak lesz, ami ismét nagyon hamar el fog telni.

Gábor értünk jött Budapestre és már a találkozásunk elején olyan érzésünk volt, mint amikor egyfajta hullámvasútra száll fel az ember, ami feltartóztathatatlanul és leírhatatlanul nagy sebességgel száguld velünk egyik állomástól a másikig, illetve az egyik helyről a másikra.

Nem is tudom hányszor mondogattam már a héten, hogy milyen hihetetlenül gyorsan telik az idő, és mind amellett, hogy azelőtt csupán egy vagy két napig tartózkodtunk a helyszínen, most úgy tűnik, mintha ez az egy hét is kevés arra, hogy mindazt, amit elterveztünk, időben megcsináljuk, megvitassuk, illetve megtapasztaljuk.

Miután megérkeztünk az Állatvédelmi Centrumba először üdvözöltük a dolgozókat és a kutyákat, majd Gáborral együtt egy rövid körutat tettünk, ami büszkeséggel töltött el bennünket. Mivelhogy hihetetlenül sokat tettek azért, hogy ez a projekt jobb, szebb és fontosabb legyen, mint a többi:

Gábor szemeiben is jól lehetett látni azt a fajta boldogságot és elégedettséget, amivel a farmon végzett kemény, nehéz, időigényes és költséges feladatok eredményeit nyugtázta. Egyrészt a Gnadenwald az, ami hihetetlenül boldoggá tesz bennünket, mivel nagyon hálások vagyunk azért, hogy erre a projektre, nézeteinkben osztozó, megfelelő számú támogatót találtunk.

A Gnadenwald már majdnem kész, ha most nem lenne tél, hébe-hóba fagy, hó, vagy extrém esőzés, gyakorlatilag a projekt építéstechnikailag már kész lenne. Most már csak egy huzamosabb száraz időjárási periódusra várunk, hogy befejezhessük a projektet, és beköltöztethessük kutyákat.

Nagyon jól sikerültek a közvetlenül elől fekvő új kennelek, amelyek egyik oldalról védelmet biztosítanak a Gnadenwald lakóknak rossz időjárás, hideg, vagy vihar esetén, stb., míg a másik, mint pihenő kennel szolgál a nagyon beteg kutyák, vagy kölykeiket nevelő és nyugalomra vágyó anyakutyák számára.

Az új, nagy kifutót már novemberben megvizsgáltuk, de most is láthattuk, hogy egyes kutyák és kutyacsoportok mekkora örömet lelnek a szabadban való futkosásban, melynek során megszabadulhatnak energiájuk egy részétől.

 

https://youtu.be/wvdD42CmDLc

Az új kifutó, olyan, mint akár egy edzőpálya, ami sok lehetőséget kínál és öröm volt látni, ahogy pl. Attila az egyes kutyákkal együtt edz, megfogja, illetve bizalmába veszi őket.

Rolf engedi, hogy Attila felemelje és megfogja őt a maga nyugodt és összeszedett módján. Ami Fidót illeti, róla meg mi magunk győződtünk meg, hogy időközben ő is engedi, hogy megfogják, és ha még visszafogottan is, de már kíváncsian, feloldottabb módon közelit az emberekhez!

Az idős kutyák otthonának bejáratához vezető kerítés felújításának és átalakításának köszönhetőn egyrészt több magánterület szabadult fel, másrészt egyfajta utcaköz alakult itt ki, amelyen keresztül az idősek otthonából a kutyák maguktól is ki tudnak menni a kifutóra, amit a többi mancslakó is igénybe vehet.

Mi együtt közösen nagyon sokat tettünk az Állatvédelmi Centrum állataiért. Önök nélkül mindez nem lett volna lehetséges, amiért nem győzünk eleget köszönetet mondani, az Állatvédő Centrum dolgozóinak nevében is.

Az első este egy jó, kiadós és ízletes vacsora után sokáig elüldögéltünk együtt, miközben csak beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk. Mindig van valami, amit meg tudunk beszélni, és új ötletekben nincs hiány. Valószínűleg tudják már, hogy alighogy visszatérünk Magyarországról, új projekteket fogunk prezentálni. Erről természetesen jelentésekben fogunk tudósítani a honlapunkon.

Az első éjjelen négy óra felé történt aztán, hogy felébredtem és bár csukott szemmel még, de hallottam amint négymancsú barátaim közösen éji dalukra zendítenek.

Attila, a fehér németjuhász keverék egy igazi énekes, mert ha hiszik vagy sem, időközben mi már szinte otthon érezzük magunkat a farmon, és néhány kutyának a hangját is felismerjük. Attila az egyik ezek közül, mert úgy vélem, ő közöttük a karmester! Úgy üvölt, mint egy farkas, a legmagasabb, legszebb és legdallamosabb hangokat megütve, amire az összes többi kutya is ráhangol.

Attila leendő gazdija meg fog lepődni, mivel ezt a fajta adottságát elhallgattam eddig. :) De biztos vagyok benne, hogy ő, is mint mi, ugyanolyan izgalommal fogja majd hallgatni a fehér farkas melódiáját:)!

Egyik-másik kutya nem tud üvölteni, minden éjjel, újra és újra elpróbálja, de csak egy rekedtes hang jön ki a torkán, ami végül egyfajta vokális szünetekbe torkolló ugatásba csap át. Szóval éjszakánként ébren fekszem és mosolygok magamban. Legalábbis én!!! Gyakran hallottam Petrát reggelente mondani: „ma mindegyiknek, egyenként kitekerem a nyakát”.:)

A "fiatalabb kutya-sztárokat" gyakran felizgatták ezek az üvöltések. De alighogy elhallattak a nagyok, az egykori Pécel - göndörök izgatottan nyöszörögni kezdtek, amihez azonnal társult Julcsika és bandája!

 

És tudja mit? Amikor végre valahára a legfiatalabbak is elfáradtak, a farm elcsendesedett és az ember is a takarója alá akart bújni, már véget ért az éjszaka, ideje volt felkelni és ellátni a kutyákat...!

 

Mivel a farmon lévő alkalmazottak száma a kutyák számához viszonyítva kevesebb volt, mindig igyekeztünk aktívan hol az egyiküket, hol a másikjukat tehermentesíteni.

Attila már nem olyan félénk, mint akkor, amikor az első alkalommal segítettünk. Vele valóban több munkájuk volt, mint nélkülünk, de most, hogy időközben már mi is ismerjük a folyamatokat, és nem olyan "bután" állunk a dologhoz, mint tavaly tavasszal, már minden teljesen más :). Legalábbis mi így gondoljuk...

Mivelhogy mindig sok a tennivaló, felosztjuk egymás között a feladatokat annak érdekében, hogy amit aznapra beterveztünk, az teljesítsük.

Amellett, hogy segítettünk ellátni a kutyákat, én eközben szívesen meg is figyeltem őket, mivelhogy az ember csak így tudja igazán megérteni és megismerni az általa kiajánlott kutyákat és ezeknek viselkedését.

Inesz, a korábbiakban még extrém félős szuka, aki most „hősével”, Attilával együtt egy közös otthonba fog költözni, elképesztően sokat fejlődött, de még mindig sok és kemény munkát igényel.

https://youtu.be/1KPFvCADQG8

Ineszre a séták még mindig rémisztően hatnak és bár étellel jól lehet őt arra motiválni, hogy társa, Attila mellett fusson, finom falatok hiányában azonban megtörténhet nála, hogy meggondolja magát és úgy véli: "Oké! Akkor én most megállok! Méghozzá azonnal! :)!

Nos, miközben ezeket a sorokat írom, azon gondolkodom: talán Inesz egyszerűen csak túl eszes :)!!?Ez kiderül majd!

 

Végtelenül boldog voltam, amikor Tyson-t viszontláttam! Hogy milyen egy remek kutya. Türelmes, egyetlen más kutyához nem hasonlítható, jól elviseli a fájdalmat és a kezeléseket, mindenkor megbízik az őt gyógykezelő és ide-oda mozgató gondozókban, és minden alkalmat megragad arra, hogy valaki megsimogassa, és dédelgesse.

És minden alkalommal az első gondolatom az: bárcsak akaratom szerint tehetnék! És a második gondolatom: hogy az emberek nem is tudják, mit veszítenek egyik-másik kutya esetében, mert talán nem eléggé bíznak saját magukban, miszerint megfelelően eltudnának-e látni egy gondozásra szoruló kutyát!

És mindemellett Tyson egy remek kutya, vagy nem?

Petra, Mónival együtt elkísérték Tysont a budapesti klinikára, ami után ő végérvényesen Tyson rajongó lett! Amellett, hogy Petra ezzel csillagos ötöst is szerzett magának, egyfajta kis bennfentessé vált. :)

https://youtu.be/hDnIFt3NMRo

Egy Tysonéhoz hasonló gondolat ötlött fel bennem amikor Trinch-ot megláttam! Hogy milyen egy kis kedves és szelíd kutyakölyök! Végtelenül boldog vagyok, hogy Trinch Gábornál talált otthonra, ott lehet nála, aki addig fogja őt szeretni és gondozni ameddig csak Trinch egészségi állapota ezt lehetővé teszi!

 

Ő jól és szuper gyorsan illeszkedett be Gábor falkájába, öröm volt látni, ahogy Gábor nagy németjuhásza, a Dunga, úgymond Trinch személyi testőrévé válik! Trinch többek között azzal is elszórakozott, hogy miután ellopta a zoknimat és a papucsomat, ezeket Dunga kosarába rakta és úgy tett, mintha azokat a nagyobb kutya csente volna el. :)

Na és amit a Nagy, tartózkodásunk ideje alatt Assiso-val együtt műveltek, az legyen inkább Petráé, a Gáboré és az én titkom!:).....................mindent azért mi sem mondhatunk el?=).

Tartózkodásunk idején akadt azért két kevésbé jó hír is. Az első az, hogy Bubit visszamondták, és a másik meg, hogy a félős szukakölyök Nyuszi tetanusz-mérgezésbe megbetegedett és e miatt nem utazhatott el!

Nyuszi hirtelen megbetegedése ismét egy példa volt rá, hogy az állatvédelem csak akkor "működik"jól ha vannak olyan emberek, akik átélik mindezt és ennek megfelelően spontán, rugalmasan, és főleg önzetlenül cselekednek.

Nyuszi betegségére az egész Kecskeméten nem lehetett oltóanyagot kapni, és bár Gábor mindent megmozgatott, kérdezgetett és telefonálgatott, de a végén mégis Budapestre kellett utaznia, hogy beszerezze a szükséges szérumot, ellenkező esetben Nyuszika valószínűleg nem élte volna túl!

Az ilyen pillanatokban, valóban szükség van rá, hogy az ember megőrizze nyugalmát és hideg fejjel gondolkodjon, miközben minden más lényegtelent mellőzve, megmentse egy kutya életét.

Azon az estén Petra és én egyedül vacsoráztunk a farmon, mert, hogy Gábor úton volt Budapest felé, és higgyék el, így még az ennivaló sem ízlett igazán.

Csak azért ettünk, hogy együnk valamit, azután rögtön munkához láttunk, elmentünk a betegek szálláshelyére, hogy még aznap ellássuk az ott elhelyezett kutyákat, hogy még egyszer kiengedjük őket a kifutóba, illetve szükség esetén kitisztítsuk a kenneleket.

Tyson ennél mellesleg ragyogó színészt alakít. Már az első este izgatottan hívtam Gábort, mert Tyson nem akart felkelni, de én tudtam, hogy Tyson úr késő este csak egyszerűen lusta felemelkedni és kimenni. :)

Röviddel azelőtt, hogy végeztünk volna a betegekkel, Gábor visszaérkezett a létfontosságú szérummal, így Nyuszit még aznap este el tudtuk vele látni.

Eközben későre járt, több kutya is nyugtalankodott, és csak akkor csendesedett el az Állatvédelmi Centrum, amikor mi odabent összeültünk és kint kialudtak a fények ................aztán Attila éneklésbe kezdett, a többit már tudják. :)

Másnap reggel aggódva rohantunk Nyuszihoz és nagy megkönnyebbüléssel láttuk, hogy él és nagyon is figyelmesen tekintget maga elé.

A "kis egérke" ezután főtt húst fog kapni, zöldséglevest és zöldséget, mindent finoman pürésítve, kis adagokban. Itt Nyuszi bebizonyította, hogy ő egy igazi harcos, mert hála Istennek megette, megitta, azt, amit kapott, először keveset, később egyre többet, amíg nem teljesen önállóan nem evett!

https://youtu.be/BC_Jp1MyrCk

Néhány nappal az után, hogy visszatértünk Németországba, jött az állatorvos megváltó üzenete, hogy Nyuszika végleg rendbejött!

Az izgalmas és érzelmes pillanatokon túl, mindamellett nagyon sok minden olyan adódott, ami fellelkesített bennünket, és amiben egyszerűen az örömünket leltük.

A fiatal kutyacsoportok egyszerűen szeretnivalók voltak! Eliot, Andy és Balu szinte elvarázsoltak minket, öntudatlan, naiv és simulékony viselkedésmodorukkal. Kíváncsian fürkészték körbe a farmot, és bennünket, az új jövevényeket barátságosan fogadták.

Azon a délután Mónival együtt sok örömbe volt részünk, mivel minden más egyéb munka mellett , a feladatok egyik olyan fontos elemét is teljesítettük, ami abból állt, hogy az Állatvédelmi Centrumban bevett "F séma" szerinti változaton túlmenően - mely szerint minél előbb készen lenni a takarítással és a tisztítással -, a kutyák egyikére másikjára több időt is szentelnünk, utat engedve ezzel saját egyéniségüknek , abból a célból, így hogy jobban kiismerhessük őket és velük együtt élvezhessük a közösen eltöltött időt!

Mónival mi szavak nélkül is megértjük egymást, mivel a szívünk egy és ugyanabban az ütemben dobog, ami többet jelent, mint ha az ember szavakban fejezné ki magát. Ez természetesen Attilára és Gáborra is vonatkozik:).!!!

A farmon olykor elgondolkoztató és melankolikus pillanatokat él át az ember, főleg akkor, amikor némelyik kutyát több alkalommal is meglátogatunk és feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon egyiküknek - másikjuknak még miért nem sikerült egy otthont találni.

Jordan egy ilyen kutya, de ha Hope-t nézem, elfog a szomorúság! Mindkettő teljes mértékig emberhez ragaszkodó állat, akik szinte megölnék magukat azért, hogy egy kis figyelmességet és néhány simogatást kapjanak, mégis évek óta senki nem akarja őket örökbe fogadni. …

De akár tovább is folytathatnám azzal, hogy itt van például Batman, aki szintén nagyon kedves kutya számomra, és akit évek óta próbálok kiajánlani. Vagy több németjuhászt is. Egyik remekebb, mint a másik. Vajon ezek miért nem kapnak egy esélyt?

Kantor öreg és nincs valami jól. A csontjai el vannak használódva és mit nem adnék érte, ha tudnék neki egy olyan helyet találni ahol hátralévő idejére, melegségre és szeretetre lelne...

Pam továbbra is teljesen észrevétlenül marad, és Dorisznak, azzal az erős kifejező ábrázatával nyilvánvalóan szintén nem sok esélye van egy otthonra lelni.

A kicsi és törékeny Alvin részére egy nyugodt és megfontolt családot szeretnék.. Vagy talán Mörfi az Easy-Going-kutya nem elég szép az emberek számára? Milyen kár, mivel ez azt bizonyítja, hogy az emberek többsége nem a szívével lát...

Julcsika, aki a halál torkából menekült meg és remek kölyköket nevelt fel, most mi lesz vele?

Úgy tűnik, megmenekült, és most senki nem akarja örökbe fogadni ezt a fekete, kissé ideges kutyát...

Olykor én magam is elgondolkozok azon, hogy vajon sikerül-e? Meg tudjuk csinálni?! Mivel olyan sok kutya van az Állatvédelmi Centrumban és valahogy nem minden kutyának sikerül egy szponzort találni... Mindamellett olyan egyszerű a szponzorálás!

Az ember a nélkül is segíthet, hogy amellett nap, mint nap felelősség terhelné. Bennünket minden, akár egy kevés összeg is tovább segít, mert azzal a rosszabb helyzetben lévő a kutyákon is segíteni tudunk.

Kérjük, hogy gondolja át még egyszer a lehetőségeit! Hogy lehetősége lenne-e rá egyik kutyánkat, havonta ha egy kisebb is, de rendszeres összeggel támogatni?

Ha igen, akkor kérjük, hogy forduljon hozzánk, és írjon Sigi kolléganőnknek, aki pontosan meg tudja mondani, hogy melyik kutya számára keresünk szponzort, és hogy annak milyen ellátásra van szüksége. Sigi segít Önnek a szponzori kiválasztásnál, aki a PHU és Állatvédelmi Centrum felelős védnöke.

Olykor, ha némely nyugodt pillanataim egyikének során végigsétálok a farmon, vagy a teraszon állva tekintetemmel végigmérem a kifutókat, ez alatt az idő alatt nagyon sok olyan elképzelés és ötlet fogan meg bennem, amit még meg lehetne valósítani az Állatvédelmi Centrumban elő állatok érdekében.

Az esti órákban aztán, amikor összeültünk a kollegákkal, és velük is megosztattam a gondolatvilágomat, igazuk volt, amikor azt mondták, hogy már megint "döngicsél" valami a fejemben, mivel néha valóban képtelen vagyok szóban kimondani azt, ami éppen átsuhan a fejemben.:)

Örülök, hogy Petra kissé körültekintőbb, mint én és, hogy Gábor meg képes gondolataim kuszaságába elsőbbséget beépíteni; végül is pontosan ennek az együttállásnak köszönhetően sikerült már sok dolgot megvalósítani, és olyan új ötleteket előtérbe helyezni, aminek egyike vagy másikja valósággá válhat.

Mint mindig, most ehhez is még több oldalt tudnék írni. Mert, hogy a sok szó ellenére sem vagyok képes ezeket a feladatokat megfelelően érzésekbe önteni, és mint mindig, most sem tudom a nélkül befejezni, hogy ne közölném Önökkel, miszerint a helyszínen dolgozó kollegák a legnehezebb munkák egyikét vállalták fel, és hogy az állatvédelmet csak úgy lehet átélni, hogyha az ember meg is érti azt.

                                              

Végtelenül nagy tisztelettel adózom a magyarországi kollegák irányába, és hálás vagyok minden egyes Állatvédelmi Centrumban tett látogatásom során itt átélt és megtapasztalt szépért, jóért, és szomorúságért.... Minden, ami csak az ember eszébe jut, mivelhogy ezeket a dolgokat nem lehet csak olyan egyszerűen elfelejteni, mert a sok munka, a szorgosság és az erőfeszítések mögött olyan emberek állnak, akik az állatvédelmet úgy élik meg, hogy annál gyakran a saját érdekeiket is a háttérbe szorítják!

Köszönöm Gábor és csapatod, hogy minden lehetőt megtetettetek a Magyarországon élő kutyákért, és hogy veletek együtt mindig bele tudunk folyni a magyarországi kutyák, Állatvédelmi Centrum és állatvédelem életébe.

Higgyék el nekem, ha becsukom a szemem, hallom őket... ...

....és szavakkal nem lehet azt leírni, amit belülről érzek!

Anke a Pfotenhilfe Magyarországért és az Állatvédelmi Centrumért!

Kontakt HU

Állatvédelmi - Centrum
Swiss Ranch

Matko 3, in H-6034 Helvécia 
Tel: 0036 76 / 701 297

info@tierschutz-zentrum.com

Állatvédelmi Centrum Non-profit- Szervezete

 

Hìrlèvel

 

Egyetértek vele, hogy személyes adataimat hirdetési célokra dolgozzák fel , illetve, hogy ezekről reklámcélú üzenetet küldenek e-mailben.
Az adott hozzájárulásomat a jövőben bármikor, bármelyen megfelelő formában, visszavonhatom.

Bankverbindung HU

Allatvedelmi Centrum Nonprofit Korl atol Felelossegü
K&H Bank Zrt.
HU31 1040 1165 5052 6789 6751 1004
OKHBHUHBXXX

 

 

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok