2016. áprilisi beszámoló Magyarországról

2016. áprilisi beszámoló Magyarországról

Áprilisban Maikével együtt voltam Magyarországon.

 

Az odautazás Gáborral és Iris-el, egy másik állatvédelmi kollegával együtt egy amolyan kis kalandos útra sikeredett. Ez egy nagyon, nagyon hosszú közös út volt, különböző autót „kipróbáltunk" és ez alatt valahogy majdnem minden fajta időjárást is átéltünk. Az oda út több mint 22 óra volt, éjszaka sűrű ködben haladtunk, mindnyájan félálomban, és teljes kimerültség mellett!

Mindazonáltal ez az út már csak a miatt is felejthetetlen lesz, merthogy „a körülményekhez" képest jó hangulatban kellemes beszélgetéseket folytattunk le! Ezután holtfáradtan estünk ágynak, majd 2,5 órával később ismét ébrednünk kellett, mert új nap virradt és munka várt ránk! Ez is Magyarország!

Ez alkalommal nagyon nyugodt volt a magyarországi tartózkodásunk, utalok itt a farmon eltöltött teljes időre, amit az állatokkal együtt töltöttünk el. Ilyenkor egyfajta mély nyugalom szállja meg az embert, szinte melankolikussá válik, mivelhogy itt a helyszínen szembesülünk azokkal a tényekkel, amelyekről bár tudunk, de a magvalósításuknak gondolata valójában a helyszínen tudatosul igazán bennünk.

Például, gyakran vannak eszembe azok a kutyák, akiket már évek óta ismerek, és olykor már –már az esélytelenségük határát súroló kételyek merülnek fel bennem, hogy lesz-e valaki, aki egyáltalán érdeklődést tanúsít majd irántuk..... Csak gondoljanak bele, milyen érzés minden egyes alkalommal itt viszontlátni Jordánt, aki mindig fellelkesít valamivel, merthogy ő valójában egy nagyon remek és barátságos kutya.

Ő örül a látogatásunknak, engedi magát megsimogatni, és a tekintete.........igen ez az, ami minden alkalommal megérint , különösen azért, mert, hogy annyi szeretet és a remény sugárzik ki belőle. És ráadásul, amikor tudom, hogy ezúttal is úgy kell elmennem, hogy Jordánt nem vihetem magammal.......... hányszor már? Nem emlékszem. Mörfit is már évek óta ismerem.

                                  

Ő is egy nagyon barátságos, jól tolerálható, kedves és ennivaló kutya, aki a légynek sem árt, aki mégis évek óta immár, szinte láthatatlanná vált az olvasók szemében.... Majd ezután ismét szép, látványos és felejthetetlen pillanatokat éltünk át az Állatvédelmi Centrumban, amikor viszontláttuk Tysont, aki akkor még jókora pálcákkal a mellső lábaiban ott pihent a homokban és a szőrén élvezte a nap melegét... Ezek azok a pillanatok, amikor rájön az ember, hogy vannak dolgok, amelyekkel elégedetteknek kellene lennünk, amelyeket előtte jelentéktelennek véltünk, mert valójában sokszor éppen a szerényebb momentumok azok, amelyek boldogabbá teszik az embert, mint a hangos, és nagy pillanatok.

Odinnak is sikerült mosolyt csalni az arcomra, aki csak úgy egyszerűen odajött hozzám egy simogatásra, amit láthatóan nagyon élvezett. Most magamtól is kérdezem, mi kellene ahhoz, hogy Odin az Ön arcára is mosolyt tudna varázsolni, amikor rágondol? És mit lehetne tenni, hogy Ön is láthassa őt, és hogy Odin is otthonra leljen?

Amikor Maike és én a nagy kifutóban tartózkodtunk, Shatar mint minden alkalommal, most is elvarázsolt minket, mert, hogy egy ilyen remek kutyát egyszerűen senki nem vesz észre! Amikor a szemébe néztem, majd megszakadt érte a szívem, merthogy ismét úgy fogom itt hagyni, hogy nem váltottam be az adott ígéretemet, miszerint új otthont szerzek neki.

Babszival, Bibivel, Bubival, Darkkal és Felixszel is ól elszórakoztunk, akik, megannyi könnyedséggel, szeretettel, kíváncsisággal és energiával voltak felöltődve. Egyikük sem tudott otthonra lelni, jóllehet, hogy mindegyikük nyitott és aranyos kutya......

Azután annyi szórakozás és játék után, porral, homokkal a fogaim között, újabb gondolatok suhantak át az agyamon........................

Ismét visszatértek a megválaszolatlan kérdések, a miért és a miértek egész sora.... Az Állatvédelmi Centrum egy remek hely a bajba jutott, rászoruló állatok számára, akiknek itt esélyük van rá, hogy szociális módon felnőjenek, gondoskodást és törődést kapjanak, és, hogy bennünk, emberekben ismét bízni tudjanak. Csak maga a "elképzelés" , hogy befogadó menhely, nem állja helyét, mivelhogy minden állat, amely itt összegyűlik, itt is marad............ Hasonló, mint a gondozóotthon. Ott is sok olyan ember él, aki már állatokat mentett meg, és senki feléjük sem néz.......... Célunk olyan állatok számára helyet teremteni, melyeket még nem vettek fel, hogy kezeljék és gondozzák őket, illetve, hogy útjukat egy jobb jövő felé egyengessék.

A mi főproblémánk nem közvetítés, – és ez mindig szeget üt a fejembe – hanem az, hogy a fentiek számára nincs egyéb más esély, mint az, hogy itt és most otthont találjunk nekik, mivelhogy az ivartalanítási és kutatási program, ami nekünk nagyon fontos, az számukra már túl késő...

De még mindig nem késő egy jobb és gondtalanabb élet! Mi itt az Állatvédelmi Centrumban nagyon sok fontos és hasznos dolgot vettünk tervbe és reméljük, hogy sikerül majd megvalósítani az új és nagy projektünket! Az erre vonatkozó információkat hamarosan megtalálják a honlapunkon. Mindezek mellett még nagyon sok más gondolat is újra és újra átsuhan az ember fejében, főleg Magyarország vonatkozásában.

  

Ugyanakkor sok olyan pillanat is van, ami boldoggá tesz bennünket, mivelhogy beszélünk egymással, merthogy mi minden ötletet együtt „főzünk ki", és mivel mi együtt szentelünk időt az állatvédelemre! A csendes és halk pillanatok mellett vannak azért hangos és vicces momentumok is: aki valaha utazott már együtt Gáborral valamilyen találkozóra az tudja, hogy ott senkinek nem marad száraz a szeme. Volt egy nagyon vidám utunk Tiszakécskére is, ahol egy igazi, nagyon szép napot töltöttünk el. Mentünk erdőn, mezőn és vízen át, és amikor a menhelyre értünk, egy riporter várt bennünket, aki az állatvédelmi munkánkról készített interjút. Én kissé megdöbbentem, amikor kiderült, hogy a riporter viszonylag jól beszélt németül, de azért reméltem, hogy majd Gábor veszi át a szót, de aztán pechemre mindketten beszéltünk és válaszoltunk a kérdésekre.

A fiatal riportertől talán kapunk majd erről egy rövid összefoglalót, amit egy beszámolónkban szívesen megosztunk Önökkel is. Tiszakécskén először láttuk meg illetve ismertük meg Cézárt, aki ott állt előttünk nyitott és mély sebekkel a lábán, de tekintetében tele reménnyel, a bizalommal irántunk. Ma itt él az Állatvédelmi Centrumban, sebei gyógyulnak, és egy otthont keres magának! Természetesen a Csongrádban is voltunk és itt is hagytuk magunkat elragadtatni az ottani állatoktól. Foltos csodálatos kutya mami és számunkra szívet melegítő érzés volt őt és a kis családját látni.

Mogyoró lenyűgözött minket a csendes és nyugodt viselkedésmodorával. Ő időközben otthonra lelt, és a családja is nagyon oda van érte. A Csongrádban nagyon sok olyan állat él akikkel "dolgozni" kellene. De ameddig az Állatvédelmi Centrumban semmi "előzmény" nincs, pár kivétellel, ami bár nem szerencsés, de ezért mi mindig reménykedünk valami újban, mint például, hogy Önök felfedeznek a kutyák közül pár kedvencet, akit örökbe fogadnak és ugyanakkor ezzel egy hátrahagyottnak is segítenek, aki az Állatvédelmi Centrumba költözhet, vagy egyszerűen csak szabaddá tesznek ez által egy helyet, amit vészhelyzet esetén igénybe lehet venni.

Mint mindig, amikor Magyarországra jövünk, ezúttal egy jót ettünk, keveset aludtunk és természetesen mos is végighallgattuk éjjel a kutyák éneklését. A farmon minden szezonnak megvan a saját maga jellegzetessége, tavasszal minden virágözönben pompázik, és olykor, ha egy csendesebb pillanatban kiülünk a tornácra, vagy egy kennelre támaszkodunk, ilyenkor gyakran azt kívánja az ember, hogy egy hosszabb pillanatra álljon meg az idő! Minden alkalommal, amikor idelátogatok, csak nehezen találok vissza a hétköznapi életembe, mert a búcsú mindig nehéz, és valójában van úgy, hogy még el sem mentem, de máris előre örülök a következő viszontlátásnak.

Mint mindig, most is szinte lehetetlen minden egyes benyomásról írni, vagy minden kutyáról beszámolni. Néhányszor nem tudok mindent szavakba önteni, mert sok minden átsuhan az agyamon, hogy mit tapasztaltam, hogy mit szeretnék elérni, és így tovább... .. Éppen ezért fényképek megjelenítése mellett szeretném befejezni ezt a beszámolót, és Gábor vendégszeretetét, ránk szentelt idejét, türelmét és együttműködését ez úton is megköszönni. Köszönjük!

 

Fénykép megjelenítések: @ Maike, neked is nagy köszönet ezekért a remek napokért, amelyeket újra együtt töltöttünk Magyarországon, és azért is, hogy minden nap, és tényleg minden szabad percedet az állatok védelmének szolgálatába állítottad!

Köszönet továbbá a magyar fordítónknak is, akivel együtt egy nagyszerű és vidám vacsorát költöttünk el Budapesten, és akinek írásmániánknak köszönhetően mindig sok a teendője! Köszönöm Lajos!

Anke a Pfotenhilfe Magyarországért és az Állatvédelmi Centrumért!

Kontakt HU

Állatvédelmi - Centrum
Swiss Ranch

Matko 3, in H-6034 Helvécia 
Tel: 0036 76 / 701 297

info@tierschutz-zentrum.com

Állatvédelmi Centrum Non-profit- Szervezete

 

Hìrlèvel

 

Egyetértek vele, hogy személyes adataimat hirdetési célokra dolgozzák fel , illetve, hogy ezekről reklámcélú üzenetet küldenek e-mailben.
Az adott hozzájárulásomat a jövőben bármikor, bármelyen megfelelő formában, visszavonhatom.

Bankverbindung HU

Allatvedelmi Centrum Nonprofit Korl atol Felelossegü
K&H Bank Zrt.
HU31 1040 1165 5052 6789 6751 1004
OKHBHUHBXXX

 

 

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok