Megbecsülés és gondozás!
És különböző dolgok, amelyek újra és újra megismétlődnek...
Petra és én ismét Magyarországon tartózkodtunk, és itt az ideje, hogy Önt is magunkkal vigyük az utazásunkra. Az utunk - mint ahogy egyszer már egyszer a korábbiakban is - bonyolultabb volt, mint ahogy azt gondoltuk, és ismét óriási késéssel érkeztünk meg az Állatvédelmi Centrumba. Már sötét volt, amikor szívből szinte azonnal felnevetve, léptem be az Állatvédelmi Centrumba, és a sötétbe tekintettem, mert az ég ismét tele volt ragyogó csillagokkal! Egyfajta álom volt ez, oda felnézni és ugyanakkor hallani a kutyák üdvözlő ugatását.
Viszonylag gyorsan lefeküdtünk, mert már késő éjszaka volt, és az alvás így rövid időre lett programozva. És ................. ahogy azt Önök is sejthetik, - újra --:)
Amikor reggel felkeltünk, tele voltunk lelkesedéssel, és egy rövid, de finom reggeli után elindultunk a farmra, hogy ott minden munkatársnak és állatnak jó napot kívánjunk, még mielőtt hozzálátnánk a magyarországi munkánkhoz; Attila szinte sugárzott az örömtől, amikor meglátott minket és kaján mosolyán látni lehetett, hogy bármit képes megtenni, amire csak kérjük!
Elvégeztük a farmon az első körutunkat, ahol jóllehet mindig valami újat lehetett felfedezni, hiszen a farm folyamatosan épül, felújításra és megmunkálásra kerül, még mindig úgy éreztük, mintha csak éppen most érkeztünk volna haza.Már jó ideje, jöttünkben megfigyeltek minket, Vitéz, aki mindig nagyon izgatott, ha az ember elhalad a kifutója előtt, Rudi és falkatársai úgyszintén, akik máris ott teremtek a kerítésnél, nehogy figyelmen kívül hagyjuk őket!A Gnadenwald mentén és a Remény erdei ösvényen túl üdvözöltük Leeroy-t, Apollo-t és Paninimi-t. Kimberly a távolból nézett minket, majd felkerestük az újonnan épített és berendezett nyúlkifutókat is.
Hogy milyen szépek ezek a hosszúfülűek! Nem tudtunk betelni velük, és örömmel töltött el ezeknek a kis buzgó és nyüzsgő állatoknak a látványa is! A másik oldalon a libák és a kacsák előtt haladtunk el, és amikor visszatértünk a nagy kifutóhoz, ott Ailin és Morzsi örömmel fogadtak bennünket!Ők ketten együtt egy nagyon jó csapatot alkotnak, és mindig, amikor Morzsit látom, ezt gondolom: - Petra most azt mondaná: "te nem gondolod, hanem mindig ki is mondod!" - " hogy milyen jól néz ki, milyen szép és milyen erős kisugárzása van!"
Attila szintén így véli, mert, hogy ők ketten egy nagyon különleges csapatot alkotnak, és Morzsi is már elkezdett bízni benne. Ailin egy nagyon szép németjuhász szuka kutya, akit otthon is elfogadnék. Hála az Állatvédelmi Centrumnak, és a gondoskodó csapatának ő egy súlyos betegségségen van túl, és éppen ideje, hogy az élete új fordulatot vegyen.
Röviddel ezután meglátogattuk Momo-t, Tücsköt és Pipát. Az elkobzás révén ide érkező két kicsi Pincsi elbűvölő! Jó karakterű, gyönyörű szép kutyák.Pipa és Tücsök a következő fuvarral, velünk együtt utazhatnak az új életükbe. Momo még mindig egy otthont keres!
Számunkra teljesen érthetetlen, mert Momo világos szőrű, kicsi, szép, és olyan kedves, hogy mindenkit elbűvöl! Ha felkeltené a kíváncsiságát, csak rajta telefonáljon vagy írjon nekünk a számítógépén!
Jelentkezzen be, mert Momo csak erre vár!
Időközben ismételten „elbeszélgettünk" Attilával vagy Alex-el, akiket meg is figyeltünk a munkájuk végzése során is, és mint mindig gyakran kérdéseket is tettünk fel nekik, vagy kattintottunk el pár fényképet, megörökítve egy-egy különleges pillanatot. Amint leszállt az est, egy társaságba ülve sokáig beszélgettünk Gáborral, csak beszéltünk és csak beszéltünk betervezve a másnapot, és mint mindig finom falatok kíséretében! Amikor eljött az éjszaka és a kutyák dalolni kezdtek, mindannyiszor mosolyognom kellett, amint elhallgattam azt a felejthetetlen éneket. Kedden a törődésünk főcélja Koko volt!
A kicsi Sha Pei kan súlyos bőrproblémával küszködik, és egy budapesti bőrtani intézet szakorvosnőjével volt találkozónk. Koko saját fajának túltenyésztése miatt kell sokat szenvednie, a szemeit alig tudja nyitva tartani, szinte vakon él a világon!
De vajon mit is szerettem meg ebben a nagy és remek kutyában? És hát iiiiiiigen, - mint mindig -, mert még soha nem tudtam úgy hazamenni, hogy legalább 1000 x meg ne kérdezzem önmagamtól: "csak nem beleszerettem .........."! De még mielőtt teljesen kimondanám ezt a mondatot, Gábor közbeveti, hogy ez egy más dolog ................de tudják, hogy van, EZ MÁSKÉPP NEM MEGY!
A kutyáink annyira remekek, és higgyék el nekem, mind amellett, hogy néhányuk ráadásul az esetünk is olyannyira képesek elvarázsolni minket, hogy mi magunk is olykor meglepődünk.Koko biztosan valahol az esetem is, de ha valaki ismeri Petrát,az tudja, hogy mint ahogy ő is ,hogy nekem is inkább a nagyobb kutyák jönnek be, ezek közül is különösen a hosszúszőrűek, mint pl. a bernáthegyi kutyák; akkor most elképzelhetik, hogy EVI miért varázsolt el, ooooooooooly annyira, hogy még Állatvédelmi Centrumba se akartam beadni, mint ahogy minden más Állatvédelmi Centrumba bekerült kutyát sem , amely elbűvöl mert éppen az én esetem.
Némelyik közülük, különösen szíven üti az embert, van, olyan is, aki viharosabban, mint pl. Koko. Ő minden szenvedésével együtt, amelyet el kellett viselnie, mégis kedves, barátságos, megbízható és nyitott maradt. Csendesen és nyugodtan viseli el az állatorvosi vizsgálatokat és később, amikor visszatértünk, a fürdetését és a szárítását is!Sauerwald asszonyt, aki ezen a napon, a farmon maradt, mert titkos küldetése volt, * leginkább a fürdetés közben a Koko pofiján megjelenő megnyerő vigyor kápráztatatta el!
Pontosan az ilyen fajta kutyák esetében értékeljük nagyra a kollégáink helyszínre történő kimenetelét, akiknek a napi ismétlődő feladatok és munkák mellett gondoskodniuk kell még a különleges ápolást igénylő kutyákról is! Koko-t napi rendszerességgel kell fürdetni, gyógyszeres kezeléssel gyógyítani a bőrét, vagy krémezni.
De Koko mellett még sok más olyan állat is van az Állatvédelmi Centrumban amelyek "további" megfigyelést igényelnek.Ott van például Emilia, akinek hetek óta sínbe van rakva a lába, és aki lassan elveszíti az amúgy csendes türelmét, naponta többször is ki kell őt vinne a kifutóba egy kis mozgásra, egy kevés levegővételre de ügyelni kell rá, hogy nehogy felugráljon, vagy túl sokat fusson.
Emilia felgyógyulása ezért minden munkatárstól óriási időáldozatot követel!Mici még mindig a kórházban tartózkodott, mert orvosi ellátást kellett kapnia. Kezdetben minden két órában gondoskodni kellett róla!
Mici infúziókat, gyógyszereket és kifejezetten főtt ételeket kapott, ez utóbbi azért, hogy a gyomra és a belei lassan megszokják az ételt. És EZT nem csak néha!
Daffy, a vicces és magabiztos, fekete kan kutya, aki egy szélsőséges gyulladás miatt már teljesen elveszítette a fülét, még mindig gyulladással küzd a fennmaradó fülében. Minden nap fülcseppet kell kapnia, és hogy ezt a kezelési formát már nem igazán tudja elviselni, ezt tényleg nem lehet tőle tokon venni!
Én voltam az a szerencsés, aki segített Attilának a fülbecseppentésnél és higgyék el nekem, nem kis vállalkozás volt! Az itt említett betegeken kívül vannak olyan állatok is, amelyek éppen mostanság, vagy csak nemrég kaptak fertőzést. Itt is utókezelést kell végezni, vagy ellenőrizni kell a kezelt sebeket.Nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akiket egymástól elkülönítettek, mert összeegyeztethetetlenek, vagy csak feltételesen kompatibilisek, és ezek a kutyák nagy figyelmet igényelnek, merthogy a fenti miatt máris egyedül vannak!
Milyen jó, hogy Gábor és csapata ebben nagyon hatékonyan tevékeny, merthogy van egy másik kényes kérdés is, nevezetesen az egyes kutyák kiképzése, vagy újszocializációja.
Néhányuknál legalábbis a kiutazásukig meg kell győződni róla, hogy a viselkedésük eléggé szilárd-e már, és idővel természetesen nem kevés szakmai hozzáértés is szükséges ahhoz, hogy pontosan felmérjék, hogy mikor és mit kezdjenek velük.
Az „eredmény” vonatkozásában a kutyák önmagukért beszélnek, mert ha csak arra gondolok, ahogy Apollo csupán egy idegen láttán pánikba esett, és nem sokkal ez után, hogy Gábornál képzésen esett át, és a következő szállítással egy olyan családba került, ahol úgy viselkedett, mintha a pánik és a félelem soha nem is létezett volna nála, nos akkor itt az ideje, hogy köszönetet mondjak és tiszteletemet fejezzem ki mindazért, amit az Állatvédelmi Centrum végez!
A harmadik napon Gáborral együtt mindenféle hivatalos ügyet intéztünk, olykor olyan dolgokat, amit el sem hinne valaki! Reggel kettesben indultunk el és estére már hármasban értünk vissza az Állatvédelmi Centrumba. És mit gondol, mit hoztunk magunkkal? Na nehogy azt higgye, hogy egy kutyát! Nem találta volna el! Valójában egy kacsa volt hátul az utánfutóban!
Méghozzá egy nagyon nagy, színes és híres nevet viselő kacsát! Picasso költözött be az Állatvédelmi Centrumba.Merthogy útközben megkérdezték tőlünk, hogy felvennénk-e az Állatvédelmi Centrumba egy egyedüli, túlélő kacsát mivel nem tudják, hogy mit kezdjenek vele. Nos, így költözött be Picasso és az Állatvédelmi Centrumban lévők (emberek és állatok) nem vették zokon aznap este, amikor beállítottunk vele! Picasso most a kacsa és a libakifutóban él, és újra felfedezi a világot!
Csütörtökön azzal töltöttük el az egész napot, hogy a kifutóban lévő kutyákat fotóztuk, velük játszottunk, megfigyeltük őket és velük együtt örvendtünk. Merthogy milyen jó érzés ezeket az energiával feltöltődött kutyakölyköket elnézni!
El sem hiszi, ahogy Bori szinte átrepüli a mezőt!Tele volt erővel és életörömmel, és bármennyire meleg is volt, bármennyire is rövid volt az éjszaka, nem számított az sem, hogy hány feladat áll még előttünk, Bori akkor is mindenki arcára mosolyt varázsolt!!!!
Filip bár nem utánozza le, de ő is tele van élettel és jó érzülettel, de őt könnyebb elkapni és néha engedi megvakarni a hasát is!
A fiatal kutyafalka, Rambo, Béla, Anna, Cuki és Panda láttán elakadt az ember lélegzete is. Belesüppedve a körülöttük magasra nőtt fűbe, ide-oda hemperegtek, úgy, hogy csupán a látványuktól gyakran szinte abba sem tudtuk hagyni a nevetést!Balu, akinek már a zsebében van a jegye szintén inspirált bennünket - annak ellenére, hogy ő ooooooolyan nagyon kicsi - és Boldizsár egy nagyon finom, gyengéd, csendes és jó humorú fickó, akinek egy nagyon szeretetteljes otthont kívánok.
És ne gondolják, hogy az alkalmazottak, vagy akár a főnök is ki tudják magukat vonni e kutyák vonzereje alól. Ez úgy értendő, hogy néha nincs szükség szavakra sem? Csak nézze meg, ahogy Gábor és Amigo egymással barátkoznak, vagy, ahogy Attila a kis Dorist / Elizát szívleli!
Nekem ennél a szívem is feltárul.
A látogatásunk előtti utolsó napon délben egy állatvédőnő és férje látogatott meg bennünket és - Gábornak köszönhetően- odakint a teraszon ülve szuper finom étel elköltése mellett jókat társalogtunk a még kellemes időben.
Este Petra és én, Batman-t és Csillagot több mint egy órai sétára vittük. Igazából, együtt indultunk el, de valahogy ez egy külön-külön történő sétára sikeredett. Ez azért történt, mivel Batman tudta, hogy mi az a séta, és ő hihetetlenül örült neki. Nyugodt testtartás mellett, örömmel tele futott a pórázon, miközben érdeklődéssel szemlélte a terepet, de mindezek mellett olykor-olykor odapillantott rám és Csillagra.
Ez utóbbi azonban Petrára nézett, és ezt kiáltotta: "Segíííííííííííítség Mi ez a nyakamon?" "Segííííííííítítség! Miféle utak ezek? És milyen szagok ezek?".................................... "Segííííííítség, hol van Batman? Melyik út vezet vissza a farmhoz?" Minden, de tényleg minden új volt a kis Csillagocska számára. (Csillagocska, Csillag, kicsinyítő változata) miközben Petra mindent megtett azért, hogy Csillagnak pontosan el tudja magyarázni a hogyant és miértet, de ő maga is közben folyamatosan hívott: " Kérlek, menj előre Batman-al, hogy Csillag csak rám tudjon figyelni!" Nos, Batman és én, ehhez is tartottuk magunkat! Az izgalmas séta végén Batman elégedett volt, Petráról meg dőlt a nedves verejték, Csillag teljesen KO volt, de egy biztos: ez mindenki számára megérte, Petra nagyszerű munkát végzett, és mindig is ügyelt arra, hogy Csillag biztonságban legyen!
Péntek hajnalban négy óra körül a kutyák énekelni kezdtek a farmon, és én erre ébredtem. - Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy aligha van ettől szebb, mint egyszerűen a sötétségbe nézni és hallani ezt a varázslatos éneket. 2 órával később az éjszakának is vége volt, és egy kiadós reggeli után először pár bevásárlást tettünk, majd némi útravalót készítettünk elő a visszaútra.
A delet és a délutánt még néhány kutyával töltöttük el. Meglátogattuk Bones-t, és megkérdeztük, hogy valaha is szerencsés lesz-e még, és, hogy talál-e majd magának saját otthont? Bones egy nagyon kedves kutya és szereti, ha simogatják. Kell, hogy legyen valaki, aki egy egyedüli helyet ad majd számára ......Egy másik alkalommal, amikor Koko fürdött, jó hangulata lett a vízi – játszadozástól. Amikor szárazra törölték, néhányszor körbe futott, majd belefeküdt a barátságos, és meleg kosárkájába.Délben, Fickóval is foglalkoztunk, aki nagyon boldog volt, amikor megcirógatjuk; neki feltétlenül egy olyan otthonra lenne szüksége, ahol az emberek számára nem jelent problémát, ha Fickó összeférhetetlen is.
Charle mint mindig, most is fellelkesített. Ő most húzta ki a szerencse-sorsjegyét azzal, hogy végre valahára a következő szállítással utazik majd az új otthonába!!!!! Hat év várakozás után végre! Hihetetlen ugye? De mondjuk inkább azt, hogy: "KÖSZÖNJÜK!"
Hagy ne említsem, hogy egy ilyen közelgő szállítás mennyi előkészítő munkát igényel. A kutyákat meg kell vizsgálni, előkészíteni, csoportosítani, és kapcsolatba kell lépni az átvevőikkel. A szállítmányozót is fel kell készíteni az utazásra, és nekünk, embereknek is jól ki kell magunkat pihenni, még mielőtt ezzel az értékes rakománnyal útra kelnénk!Közlekedési torlódásoktól mentes könnyű utunk volt, és csak röviddel a cél előtt fordult az időjárás is rosszabbra. Minden kutya jó fogadtatásba részesült a védelmezőik jóvoltából.
Különösen örültünk védenceink, Evi, Madison, Rocky, Motzi és Imola fogadtatásának, és itt köszönetet szeretnénk mondani az átvevőknek azon készségük miatt, hogy otthont biztosítottak egy, vagy több védencünk számára is! Egy igazi élmény - anélkül, hogy ezzel lekicsinyelnénk a többit - Imola átadása volt! Az átadásánál közvetlenül találkozott régi barátjával, Andyvel - aki már egy korábbi szállításnál is jelen volt -, és akár hiszik akár nem, abban a pillanatban, amikor felismerték egymást, és örültek a viszontlátásnak, az minden elképzelést, bármily alváshiányt és érzelmi erőt felülmúlt, azt látni, hogy az állatok, is egy lélekkel, egy érzéssel rendelkeznek, és higgyék el, mindegyikük megérdemli, hogy megvédjék őket, figyelmet szenteljenek és szeretetet adjanak nekik.
Állatvédelmi szempontból nézve valamit értük megtenni, odáig eljutni, teljesen mindegy hogy milyen köves az út!Itt különösen nagy köszönetet szeretnénk kinyilvánítani azok felé is, akik e két kutya számára mindezt lehetővé tették! Azoknak, akik soha nem beszéltek egy pillanatig sem arról, hogy Imola, akit most Izzy-nek hívnak járási fogyatékossága van, és hogy mennyire megbíznak ennek a két szorgos méhecskének a munkásságában!
És itt most azzal szeretném befejezni a beszámolómat, hogy köszönetet mondok Gábornak és csapatának. Köszönjük, hogy felvettél bennünket- és még egyszer -, hogy így „kitartasz " mellettünk!
:) Köszönjük, ahogy te és csapatod ennyit gondoskodtatok az állatokról - minden nap más, és más állatokról- nagy megbecsülésünk mindazért a munkáért és feladatért, amit újra és újra elvégeztetek!
Anke Pfotenhilfe Magyarország csapata
