Egyáltalán miért nem nézel rám?

Valójában, még nem is vagyok olyan régóta veled ............

Valójában nagyon izgatott voltam, amikor először megláttalak.

Amikor elfojtva kezdeti félelmem, megszagoltalak, mert szerettelek volna megismerni, hogy ki vagy és, hogy mit érzel.

Nos, azóta eltelt néhány hét, és pontosan tudom, hogy milyen a szagod, hogyan nézel ki, milyenek a mozdulataid, és mit és hogy teszel minduntalan. A hangodban felismerem, hogy mennyire fontos neked valami. Megérzem benned a törekvésed, hogy mit vársz el tőlem, és átérzem, a csalódásod is, amikor látod, hogy nem értettem meg pontosan, hogy mit akarsz tőlem.

TE időközben nagyon is sokat tudsz rólam.

TE, tudod, hogy hány kiló vagyok, és hány grammot eszem. Melyik ételt szeretem és mennyit iszom.

TE tudod, hogy egészséges vagy beteg vagyok, mivel már az első állatorvosi vizsgálaton túl vagyok. Azt is tudod, hogy milyen a szagom, mert a kutyafodrászt sem vontátok meg tőlem, ezért úgy gondolom, hogy minden kis változást azonnal észrevételezel rajtam.

Időközben TE is tudod, hogy mi az, ami mindent tudok. Egy teljes listád van arról, hogy mi az, amit meg tudok csinálni, vagy nem tudok megtenni, és mi az, amit elvársz tőlem. Némely dolognak örülsz, amit másoknak is elmesélhetsz, mint pl. hogy milyen jól tudok már ülni-, vagy pozíciót váltani.

Aztán amikor rólam beszélsz, kiérzem hangodból a büszkeséget, de az érzelmi kinyilvánításod hirtelen változását is, amikor arról számolsz be, hogy rendszeresen szétrágom a pórázt, vagy, hogy még mindig nem vagyok szobatiszta, és hogy egész nap le kell, hogy foglaljanak, merthogy nem maradhatok egyedül.

És akkor gyakran jön a nagy fordulat, amikor a BELÉM vetett "befektetési" szándék befejezést nyer!

Visszahúzódok, majd csendbe leülök egy sarokba, és hangosan jelzek, úgy, hogy egyetlen hang is elhagyná a testem:

EGYÁLTALÁN, MIÉRT NEM LÁTSZ?

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves olvasóink, sajnos AZT is fel kellett ismernünk, ami manapság sok állatvédett kutya számára keserű valóság, amíg nekünk, ezen állatok közvetítőinek, egy katasztrófa! Tudjuk, hogy mi emberek mindig csak fejünkkel előrefelé tekintünk, és azt is tudjuk, hogy számtalan információ ellenére a kutyák miután megérkeznek az új otthonukba, másképp mutatkozhatnak be, ellentétben azzal a viselkedéssel, ahogy azt az állatmenhelyen előtte megszokhattuk tőlük.

De a potenciális vásárlókat erről ELŐTTE tájékoztatják. Sajnálatos módon egyre gyakrabban fordul elő, hogy sokan ma már nem tudják maguk mögött hagyni a saját elvárásaikat. Az emberek többé nem képesek időt, türelmet befektetni és a jó tanácsok és tippek ellenére teljesen eltérő módon járnak el, mint azt, ahogy korábban, elgondolták és megvitatták.

És HOL van itt ennél az állat érdeke? Miért van úgy, hogy manapság már nem lehet olyan embereket találni, akik valójában a saját maguk érdekükben szeretnének örökbe fogadni? Miért olyan fontos az, hogy az állatok már a kezdetek kezdetén mindent tudjanak? Nos, feltételezhető, hogy az állatok bár valójában otthonra találnak, és hogy sokuk számára EZ a megmentést jelenti, DE csak akkor, ha mindez, mind az állat, mind az Ön viszonylatában is jól működik.

Azonnal, jól, ÉS, csak az új tulajdonos feltételei szerint, mert az, akinek SAJÁT elképzelése van, a SAJÁT elvárásait és SAJÁT szabályait kívánja érvényesíteni. Egy állatmenhelyekről érkező állattal szemben támasztott elvárások - ráadásul, ha azok külföldről érkeznek, ahol a körülmények gyakran rosszabbak, mint esetleg Németországban vagy más európai országokban -, annyira magasak, hogy alig akad olyan állat, amely egyáltalán képes a kezdettől fogva ezeknek megfelelni. És valójában itt merül fel a kérdés, egy állatnak miért van minderre egyáltalán szüksége?

Természetesen az egész életünk során vannak szabályok, és minden bizonnyal még ma is léteznek minden állat számára „listák", törvények, vezetői engedélyek, feltételek, amihez tartani kell az embernek magát, de kérdezem én, Ön hisz abban, hogy ha mindezeket betartja, akkor egyáltalán valaha is viszontlát egyetlenegy állatot is? Az új tulajdonosok a kedvenc állataikkal hol tudnak azonnal bejelentkezni, ahol azok a lehető leggyorsabban megtanulják az összes alapvető parancsot, vagy még annál is többet?

Akkor, amikor Ön még nem is tudja, hogy tulajdonképpen a gyakran kopottas szőrme mögött milyen lény bújik meg? Az átvevők honnan tudhatják, hogy MI az, amit az állatok már meg tudnak tenni, vagy mit kell azonnal és közvetlenül megtanulni ahhoz, hogy a lehető legegyszerűbben működjenek közre a kedvezményezett életében, még akkor is, ha az állat csak nemrég érkezett meg, és talán csak meg van ijedve, vagy teljesen el van árasztva minden fajta új benyomással. Miért hiszik sokan, hogy MOSTANTÓL, mindennek mindenképpen jobbnak KELL , hogy legyen?

Tulajdonképpen a legtöbb ember MIT is tudhat arról, hogy mi volt azelőtt, és, hogy mi volt jó, vagy rossz az állat számára, amikor még nem is ismerheti az újonnan érkező állat túlterhelési képességét? Az érkezése után, 2 órával miért vonszolja át a kutyát az erdőn keresztül, azt gondolván, hogy azzal valami jót tett és ilyen cselekvéssel bizonyítja, hogy érdemes volt időt szentelni rá ....

Miért nem ismeri fel, hogy ha az állat nem találja kedvét egy ilyen teljesen eltúlzott cselekedetben, egy olyan állatnál, amely valahol valószínűleg az elmúlt hónapokban vagy akár években, talán nem több mint 20 vagy 30 percet sétált összesen - egy kifutóban, de nem séta közben-, mivelhogy egy külföldi állatmenhelyen ezt aligha tudja megtenni bármelyik is.

Az ember miért gondolkodik ilyen elhamarkodottan? Miért nem foglalkozik inkább a szép és gyakran teljesen lenyűgöző lénnyel, amely épp most érkezett, amely biztosan jeleket fog adni magáról...

AZ EMBEREK EGYÁLTALÁN MIÉRT NEM LÁTJÁK AZ ÁLLATOKAT?

Az elmúlt években sok minden megváltozott. Az élet maga, a társadalom, valamint az egyének értékei és normái. A világ egyre keményebb, hűvösebb és önzőbb. Mi az állatvédelmi aktivisták is jól érezzük ezt.

A múltban az első megbeszélések valójában csak a kutyáról szóltak, amikor azt kérdezték róla, hogy jól van –e, hogyan viselkedik, és mi az, amit lehetnek érte, ami jó lenne számára, vagy, hogy milyen hamar vehetik őt ölbe, ezzel szemben ezek a kérdések már meglehetősen másképpen fogalmazódnak meg: "milyen magas pontosan, vagy kaphatnának-e néhány fényképet róla, ahol a kutya áll, fekszik, vagy ül".

A kérdések gyakran szinte csak a külsőre vonatkoznak, szőrre, színre stb. alig akad olyan, aki az elejétől kezdve az állat jóléte felől érdeklődne. Mert világosnak tűnik: ha valakit valami érdekel, akkor azt kéri, hogy amennyire csak lehetséges, az a megfelelő feltételek mellett legyen ...! Engem ez nagyon elszomorít!

És tudom, hogy hála Istennek, vannak OLYANOK is, akik hetente vagy havonta többször is beszámolnak nekünk arról, hogy hogy van a mi egykori kedvencünk és, hogy milyen boldogok... És higgyék el nekünk, hogy mi éppen ezért csináljuk mindezt! És éppen ezért folytatjuk ezt így tovább, mert hiszen mindig a remény hal meg utoljára, és mi továbbra is arra fordítjuk az időnket, hogy a lehető legtöbb és eredményes beszélgetést folytassunk le a kutyáink JAVÁRA. Az, ami azonban hátra marad, az egy kevés utóíz, ismételten ilyen, ehhez hasonló tapasztalatokkal - amelyek sajnos már nem kivételesek Isten színe előtt - és annak a felismerése, hogy sok ember maga is így blokkolja le az általuk elfogadott állatot, mert, hogy elfelejtette azt, hogy az ember, a szabályok, törvények és eljárások ellenére, csak a szívével láthatja és észlelheti ezeket a dolgokat! --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Végezetül szeretném kijelenteni, hogy ez a beszámoló nem egyfajta "ostorozás" az átvevők vagy a kutyatulajdonosok ellen, hanem ez a kutyáink érdekét szolgálja, mivel mi vagyunk az ők szószólóik, ezért úgy érezzük, hogy a mi kötelességünk, hogy akár lándzsát törve is valakik feje fölött, közelebb vinni Önökhöz egy szívvel- és lélekkel bíró lényt. Nagyon sok jó kutyatulajdonos és átvevő is van, és hála nekik, sok boldog kutya is.

Biztos vagyok benne, hogy ők ezt nem veszik személy szerint magukra, és valószínűleg egyetértenek velünk abban, hogy túl kevesen vannak azok, akik felismerik, hogy egy olykor gyakran kócos szőrme alatt egy szívvel és lélekkel rendelkező élőlény lapul meg!

Anke-től a Pfotenhilfe & Állatvédelmi Centrum csapata

©Pfotenhilfe Magyarország&Állatvédelmi Centrum

Kontakt HU

Állatvédelmi - Centrum
Swiss Ranch

Matko 3, in H-6034 Helvécia 
Tel: 0036 76 / 701 297

info@tierschutz-zentrum.com

Állatvédelmi Centrum Non-profit- Szervezete

 

Hìrlèvel

 

Egyetértek vele, hogy személyes adataimat hirdetési célokra dolgozzák fel , illetve, hogy ezekről reklámcélú üzenetet küldenek e-mailben.
Az adott hozzájárulásomat a jövőben bármikor, bármelyen megfelelő formában, visszavonhatom.

Bankverbindung HU

Allatvedelmi Centrum Nonprofit Korl atol Felelossegü
K&H Bank Zrt.
HU31 1040 1165 5052 6789 6751 1004
OKHBHUHBXXX

 

 

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok