Tücsi vagyok, nem régen kerültem ide, sok-sok kutya közé. Nem vidám a történetem, de érzem, hogy most már jó helyen vagyok.

Szóval….nem vagyok már olyan fiatal, eddigi 8 évemet a gazdim és családja körében éltem. Sajnos, a gazdimék már nem élnek együtt, és én nem igazán kellettem sehova, se egyiküknél nem volt hely nekem, se másikuknál.

Végül egy időre elvittek a mamihoz, de engem annyira bántott a helyzet, hogy mi tagadás, többször megléptem. Haza akartam menni….így aztán megkötöttek, sajnos, amit én nagyon nehezen viseltem. Mondta is a mami, sokszor, hogy nem sokáig maradhatok, mert nem jó nekem se így, meg nekik se. A gazdim tanácstalan volt, mit tegyen, tudom, hogy segítségért kapkodott, hisz szeretett volna nekem jó gazdit találni, mert ők messzire költöznek, egy olyan házba, aminek nincs udvara. Így egy reggel beraktak az autóba, és kocsikáztunk egy darabig, ahol várt egy másik autó, oda átszálltunk.

Sokáig, jöttünk, olyan sokáig, hogy én közben elrágtam a saját pórázomat, meg azt is, amit rám tettek, hogy nem mászkáljak az autóban. Na de az a lényeg, hogy az izgalmam akkora volt, hogy szükségem volt rá, hogy előre mehessek, a kedves hangú nő mellé, aki menet közben folyton beszélt hozzám, mondta, milyen ügyes vagyok, és sokszor megsimogatott.

Szóval kezdtem bízni benne, pedig, mi tagadás, sírtam, amikor a gazdiéktól a másik kocsiba szálltam….de ezt csak Nektek mondom, férfiember nem vall be ilyet nyíltan. Egész jól utaztunk végül, és aztán megérkeztünk egy helyre , ahol sok kutyahaver várt, rögtön haverkodtunk is a kerítésnél. Most itt vagyok az Állatvédelmi Centrumban, nem érzem magam rosszul, de azért….jó lenne egy gazdi, ahol igazán otthon vagyok.

Jaaaaa….. és szeretem a kutyahaverokat, a cicákat, és a gyerekeket, mindenkivel tök jól kijövök! Kell ennél több? És nagyon, de nagyon szeretnék egy gazdit, hiszen….én sem leszek fiatalabb.

Várlak Téged, Gazdi!!!!!