Felelősség

Amikor október végén, november elején Petrával együtt Magyarországra utaztunk, akkor egy hét állt előttünk tele feladatokkal és vitákkal, mert egyszerűen időt kellett végre szakítanunk arra, hogy minden olyant megbeszéljünk egymással, amire szükség volt, minden olyant, ami még ránk várt, állatokkal és munkákkal kapcsolatos dolgok, illetve ezeknek kidolgozása.

Mint tudják, az az idő, amiről egykor elmondhattuk, hogy az által a hobbinknak tettünk eleget, az már valahogyan eltűnt. Ez nem hangzik negatívnak, mert szabadidőnkben, önkéntes alapon mindannyian elfoglaltuk magunkat, az állatvédelemmel valamint a Pfotenhilfe Magyarország és az Állatvédelmi Centrum feladataival. Azonban, amikor egy hobbiból van szó, könnyű azt mondani: "Ó, ma valahogy semmi kedvem, nem érzem úgy magam, majd holnap vagy holnapután megcsinálom", vagy "Ó, ezt most igazából nem is tudom megtenni, akkor ezt most inkább hagyom" vagy ehhez hasonló kifogásokkal élni.

Ez minden bizonnyal másképpen van a MI állatvédelmi munkánkban, aminek egyedüli nyilvánvaló oka, az maga a felelősség. Mindannyiunk valamikor felelősséget vállaltunk egy meghatározott létszámú állatért, illetve velük együtt minden olyan költségért, ami a szállásukhoz, a gondozásukhoz, és a finanszírozásukhoz kapcsolódik. De mivel nincsenek szponzoraink, védnökeink, vagy olyan cégek, amelyek szponzorálnak vagy anyagilag támogatnának minket, ezért nincs rendszeres bevételünk sem. A gyakran nem teljes mértékig véghezvitt gyér, vagy nagyszerű szuper adományok rendszertelen beérkezésének következtében felhívások és beszámolók segítségével "munkálkodunk", ami gyakran az jelenti, hogy nagyon körültekintően kell gazdálkodni.

Minden egyes újonnan érkező vészhelyzeti vagy vészhelyzeti hívás általában felborítja az előzőleg jól átgondolt elgondolásainkat, ami miatt többször is előfordul, hogy az "eurócskákat" többször is át kell rendezni, hogy mindent rendesen ki tudjunk egyenlíteni. Ilyen szempontból fontos, hogy mi, Gábor, Petra és én mindig párbeszédet folytassunk egymással. Ez alatt nem az értendő, hogy napi telefonhívások révén, hanem tényleges személyes megbeszéléseken keresztül, az itteni, vagy az ottani helyszínen, a másik fél oldalán, hogy együtt vizsgálhassuk meg, mit szeretnénk, mit akarunk elérni, hogyan hajtsuk végre, vagy, hogy ezekre milyen tervek vagy ötletek vannak még.

Az is nagyon fontos, hogy a gyakran nagyon tényszerű témák kapcsán, egymással, egymáshoz teljes bizalommal legyünk, illetve kölcsönösen ekképpen érezzük magunkat, mert mindannyian régóta tudjuk, hogy csak akkor tudunk valamit 100%-osan elérni, ha mindezt együtt csináljuk meg! És higgyék el nekem, nekünk mindig van elegendő ötletünk, csak valahogy ezekre mindig túl kevés az idő. Nos, a sok hasznos megbeszélés, hosszú napok, rövid éjszakák, finom ételek és nagyszerű időtöltés mellett, természetesen a kutyáinkkal is foglalkoztunk. Meglátogattuk az újoncainkat, Fiona-t, Selina-t, Ricky-t, Döncit és Kajla-t, akik teljesen elbűvöltek bennünket. Kik ezek a szép, és barátságos kutyák?

Ismét csak elképzelhetetlen az a gondolat, hogy ugyan miért szabadultak meg mindannyiiktól, és hogy miért nem akarták többé őket? Mi most csak abban reménykedünk, hogy szerencsét hozunk, Fiona, Selina, és Kajla számára azzal, hogy felfedezik őket. Ricky és Dönci már szerencsések voltak, és hamarosan készen állnak velünk együtt utazni. A "nagy" újoncok közül Finy is szerencsés volt, és igazán jó érzés volt egy ilyen elkobzott német juhászkutyát felvenni, ami mindenképpen egyről a kettőre, gyorsan ment!

Minden jól ment, és mi nagyon boldogok vagyunk, hogy Finy is elkísér majd minket a következő turnén. A nagyok közül Kyra és Deryl azok, akik várnak még; ők sem kezdők már, és reméljük, hogy számukra is megtaláljuk majd a megfelelő gazdikat. Deryl-nek egy olyan tapasztalt kutyatulajdonosra lenne szüksége, aki világosan kommunikálni tudna vele, aki Deryl feladatát saját maga határozná meg, irányozná elő illetve szabályozná azt. Kyra egy igazi energia-bomba. Mindig mozog, mindig a labdán van, és jelenleg sajnos eléggé ideges magatartást tanúsít.

Azzal, hogy ő maga nem képes lenyugodni, és ez alatt szenved, ehhez még hasmenés is társul. Számára egy olyan tapasztalt kutyatulajdonost keresünk, aki tudja, hogy mire van szüksége egy ilyen energia- bombának, amivel nyugalomra is bírhatja.

Az új jövevények is, Lizy, Julcsi és Szurine, nagyon kedvesek és igazán alkalmasak akár kezdő kutya gazdik számára is. Szurine egy igazi kis mászó-manó. Nagyon kicsi, de ahogy fel tud mászni a rácson, az hihetetlen. Lizy egy szorgalmas méh, mindig mozgásban, jó hangulatban van és nagyon barátságos. És a kis, háromszínű Julcsi a legcsendesebb a három közül.

Szép, barátságos, és ha jobban megnézi az ember, láthatja, hogy még a szeme is csillog. Kora reggel az erdőben sétáltunk , meglátogattuk Izsit és bandáját, majd a baromfik mellett elhaladva, a kifutókban lévő kutyákkal foglalatoskodtunk. Időről-időre, amikor elhaladunk előttük, vagy odabent álltunk, azt gondoltam: "ez biztosan az egyik legjobb projektünk, amelyet valaha is kigondoltunk és megvalósítottunk".

Azt látni, hogy a kutyák milyen békességben élnek itt egymással, olyannyira, hogy ott még a legfélénkebbek is fel tudnak oldódni ebben a környezetben, az mindent felülmúl: mert itt minden egyes állat számára, minden adva van! Ezen napok egyikén az Állatvédelmi Centrumot meglátogatta egy másik egyesület állatvédő kolleganője, aki egy meglévő nagyobb falkájuk elvesztése után még ott a helyszínen örökbe fogadta Samut!

Az való igaz, hogy már előtte is jó ideje játszott vele, mint az is tudvalevő volt, hogy a döntése előbb-utóbb komolyra fordul, de, hogy a helyzet most így alakult, annak egyedi oka az is, hogy a nők mindig hamarabb mondanak igent egy másik kutyára, míg a férfiak először nemet mondanak rá. DE most ez még a vártnál is gyorsabban ment; Samu sármosságával elvarázsolta a ház urát, aki döntésénél egy pillanatig sem habozott! Kedves Samu, ez úton is szívélyesen szeretnénk itt neked újfent gratulálni, mint a hatos lottó személyes győztesének!

Szeretnénk neked egy kis tippet is adni: társulj Otto-hoz, ő mellett könnyebb lesz neked, mert akkor jóóóóóóóóól megtanulod majd azokat a fontos dolgokat, amire szükséged lesz a Losert házban!

Hát igen, és a kutyák megtekintése mellett, mint mindig, természetesen a kutyák fotózására is kerítettünk némi időt. Közben ki kellett pakolni a sok természetbeni adományt is, amiért mi most itt ismét köszönetet szeretnénk mondani Önöknek, akik mindig annyira szívesen segítenek nekünk abban, hogy adományokkal tudjuk megrakodni a furgonunkat! Természetesen nagyon szerettünk voltunk Attilával is egy kevés időt eltölteni, aki mindig jó hangulatban van, és aki soha nem sokallja azokat a feladatokat, amit mi tűzünk ki még neki, extra.

Nagyon boldog voltam, hogy újra meglátogathattam Coco-t, és Gábor, aki mindig ügyesen ötvözi a munkát és az örömmel, most ismét megengedte nekem, hogy megfürdethessem azt a kis aranyos kölyköt. Coco ennél egy igazi profi volt, hajszárítóval való szárításnál (a kinti hideg idő miatt) akárcsak egy modell úgy ült előttem, és élvezte a dolgot!

A kicsi Hach is egy aaaaannnyira remek kiskutya, őt említettem már? :) Az egyhetes tartózkodás ellenére az idő túl gyorsan is eltelt, és hiszik vagy sem, nem sikerült mindent elintézni, vagy nem fejeztünk be mindent, amit szerettünk volna, mert érzelmileg is, mindenre túl kevésnek bizonyult az idő................... Hihetetlen, de igaz, és ez minden alkalommal ugyanaz! Ezért egy biztos: Izsák úr, mi újra visszajövünk!

És nemcsak azért, merthogy szeretjük ezeket az itteni tartózkodásokat, hanem azért is, mert felelősséget érzünk az itteni állatok iránt, és ugyancsak felelősséget azon emberek iránt is, akik napról napra gondozzák őket! Kérjük, hogy segítsenek és támogassák tevékenységünket, mert csak együtt vagyunk erősek!

Üdvözlettel: Anke